Szokások kialakítása

Nézzünk körül a hűtőben, kamrában.

Nyissuk ki a hűtőt és nézzük át az élelmiszereket. Tegyük előre azokat, amiket már megbontottunk, aminek hamarabb jár le a szavatossága, ami már elkezdett megfonnyadni, a készételeket. Szoktassuk rá magunkat, hogy előbb ezeket fogyasszuk el. Ha sokat főztünk és már előre tudjuk, hogy napokig nem kívánjuk ugyanazt az ételt, akkor a felesleges adagot fagyasszuk le. Ha nem ez történt, és tele a hűtő a nem kívánt étellel, akkor használjuk fel kreatívan. Például, ha unjuk már a pörköltet tésztával, akkor készítsünk belőle rizseshúst, vagy hortobágyi palacsintát, vagy csináljunk főzeléket és a pörkölt csak feltét legyen.

Ugyanígy járjunk el a kamrában is, a későbbi lejáratú konzervek, befőttek, szárazáruk, alapanyagok kerüljenek hátra. Használjuk a képzelőerőnket és kreáljunk új ételeket a meglévő alapanyagokból és ételekből.

A lényeg, hogy törekedjünk arra, hogy azt fogyasszuk el, ami van. Ez nem csak a környezetnek, de a pénztárcánknak is jót tesz.

Eleinte sajnos még elő fog fordulni, hogy egy-egy élelmiszer megromlik, vagy megrothad és a kukában landol, ez ne tántorítson el minket, másnap tiszta lappal folytassuk útunkat a környezettudatosság felé. Pár hét vagy hónap alatt kialakul a szokás, sőt még az is előfordulhat, hogy örömmel kísérletezünk az ételekkel.

Csak azt és annyit vegyünk, amire feltétlen szükség van.

Ez nem csak az élelmiszerre, hanem a használati tárgyakra is igaz. Ha valamit félévente, évente vagy ennél is ritkábban használunk, akkor mérlegeljük, hogy nem éri-e meg jobban, ha inkább béreljük vagy kölcsönbe kérjük az adott dolgot, esetleg nem lenne-e jobb a szolgáltatást megfizetni, mint inkább a tárgyat. Ha például a karácsonyi nagytakarításban a szőnyegeket szeretjük kárpittisztítóval kitakarítani, ahelyett, hogy veszünk a meglévő porszívónk mellé egy vizesbázisút is, nem érné-e meg jobban egy szőnyegtisztító céget igénybe venni. Természetesen ennél a döntésnél egyaránt figyelembe kell venni a pénztárcánkat és az időnket is. Az utóbbi példánál maradva, ha jobban megéri a szolgáltatást igénybe venni, mert rengeteg idő felszabadul ezáltal, akkor emellett döntsünk. Ha viszont szűkös a keret és sűrűbben tisztítanánk a szőnyeget, így horribilis összeg lenne a szolgáltatásra kiadott összeg, akkor döntsünk a tárgy mellett. Az ismerősök körében is körbe kérdezhetünk, nincs-e a tulajdonukban az adott tárgy, amit kölcsönkérhetünk.

A lényeg, hogy ne hírtelen döntés vezéreljen, hanem minden vásárlás előtt mérlegeljük, mi éri meg jobban, ne szaporítsuk lakásunkat felesleges tárgyakkal.

Ami nem működik, javíttassuk, ami még jó használjuk.

Ha elromlik valami, ne egyből új vásárlásában gondolkodjunk. Talán ez a legnehezebb lépés. Az utóbbi években a műszaki termékekre jellemző, hogy rövid lejáratú az élettartalmuk, hamar elromlanak és a javítás költséges, vagy nehézkes, mert például nincs hozzá alapanyag. Az új vásárlására ösztönöz a részletfizetés a 0 %-os THM-mel, a javítás és az új közötti keskeny árkülönbözet, az új termékbe beépített apró új funkciók, és a reklámok, amik felkeltik az érdeklődésünket. Ennek ellenére, ha lehet, ne engedjünk a csábításnak és döntsünk a javítás mellett, ezzel meggátolva, hogy a még használható tárgyaink a szemétdombra kerüljenek. Ugyanígy, ha csak az új funkció miatt cserélnénk le egy tárgyat – ilyen általában a mobil-, gondoljuk át még egyszer. Ha mégis égető vágyat érzünk az új iránt, akkor legalább a régi használati tárgyról gondoskodjunk megfelelően. Ne a fiókban porosodjon, hanem adjuk el, ajándékozzuk el olyannak, aki tényleg használni fogja, az új termék vásárlásánál számíttassuk be, legrosszabb esetben pedig adjuk le valamelyik műszaki cikket forgalmazó boltban, ahol kötelesek gondoskodni róla.

Előbb-utóbb rá fogunk szokni arra, hogy a környezet és pénztárcánk mellett tegyük le a voksunk és ne vágyaink mellett.

A környezetvédelem tudatos döntés, amit apró, átgondolt lépésekkel érhetünk el. Nem a tökéletesség a cél, legyünk magunkkal elnézőek, ha nem megy egyik napról a másikra. Előbb-utóbb szokássá válik.